Dzsungelharcosok

Helló Világ! Fárasztó hétvége van mögöttünk. Finoman szólva is lehetetlen küldetésre vállalkoztunk. A “kis” porta -cirka 1300 nm – dzsungelének kiírtása volt a nemes feladat. Ha el tudtok képzelni annyi fát és bokrot, ami ott volt…amit évtizedeken át csak hagytak nőni, nőni és nőni. Minden egyes centijén a portának kicsi cserjék vagy kiöregedett gyümölcsfák sorakoztak, rendezetlen összevisszaságban. A fél napunk csak a lomb összeszedésével telt, köszönhetően a három óriási diófának, és az egyéb terebélyes lombhullatónak.

Előtte:  

Udvar oldalnézetből

Jelentem, a képen látható összes itt-ott megbúvó cserje eltűnt. Csak az egészséges és gyönyörű diófa maradt meg hátul. A ház előtt is volt dolog rendesen, egy hatalmas borostyán dzsungel nőtt a falra, és a méretes fenyőfák is rálógtak az ereszre. Ezeknek is menniük kellett, illetve utóbbiak csak fazonigazítást kaptak. Így már nem zárják el a víz útját az ereszben.

Szóval elkezdtük a kinti munkálatokat, hogy egyáltalán legyen hova pakolni az építőanyagokat később. A terveink és a lakás búcsúja egy külön posztot érdemel majd 🙂 Arra még nem szántam rá magam, túl friss a dolog. 

Azért szép dolgok is várnak megmentésre a kicsi portánkon, mint például rengeteg hóvirág és nárcisz hagyma. Szép lassan haladunk, majd a kinti “tisztogatás” után nekiugorhatunk a belső rombolásnak és építésnek. Az első hétre ez azt hiszem, nem is rossz. Izgatottan várom a következő miniprojektet 🙂 És íme egy kis galéria az utána fotókkal:

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük