Helló Világ! Szép nap volt a szombati, a falbontó hadművelet utolsó napjához érkeztünk. Nincs több kis tér, ( szeretném azt írni, hogy törmelék sem, de ez nem fedné a valóságot) egyben láthatjuk végre a ház másik 12 méterét is 🙂
Pár napja azt írtam: “Szeretném majd leírni a “nincs több lom!” mondatot is, ha sikerül valaha is, biztos, hogy örömtáncot járok…” Elértük a célunkat, emberke jött, elvitt mindent két délelőtt alatt, azt is ami szemét volt azt is ami lom (nem akarom tudni mit kezd vele ) egy kis vasért cserébe. Hát így megy ez “faluhelyen” kérem szépen. Megszűnt a hatalmas kupacunk, a melléképület teljesen üres, tiszta, rendezett 🙂 Ennek padlásán még kikandikál pár számunkra “lom” , de most ez sem rontja el a kedvem, ez tényleg egy véget nem érő folyamat… És legalább a földön nem hever több kacat.
A kert mintha ünnepelné, hogy végre valaki foglalkozik vele, virágba borult. A gyümölcsfák szerencsére tényleg életképesek, öröm van. ( A Férjem “szerencséjére” virágzik a szomszéd 6 mogyoróbokra is, öröm és allergia a köbön…) Átlátható lett a kert, a végében pedig felállítottunk egy ideiglenes komposztálót is. Az előkert végre megszabadult a borostyántól és a tűlevelektől. A régi kaspókban hóvirágok és nárciszok sorakoznak. Mivel fűteni már nem tudunk a házban a leszerelt radiátorok miatt, így külön gyűjtjük az éghető zöld hulladékot, és a kint eltüzelhetőt. Téglakupacaink egyre nőnek, az ajtók és ablakok befalazására tökéletesek lesznek.
Apósom kitartásának köszönhetően megadta magát az udvar közepén álló haszontalan villanyoszlop is, legyőztük 😉 Pontosabban fogalmazva eldőlt, kiásása megtörtént, kiemelése folyamatban van.
Mestereink száma egyre csak bővül, – a család ajánlása alapján – csak a környékből szeretnénk válogatni közülük. A személyes találkozón és a felméréseken túl vagyunk, árajánlatokat készítenek és eddig meg vagyunk az ajánlatokkal elégedve. Időpontot még nem egyeztettünk senkivel, mert még pár dolgot magunknak kell megcsinálnunk, mielőtt elkezdődhet az ő munkájuk. Ilyen a törmelék és a téglák megpucolása és kihordása, vagy a metlaki feltörése.
Szóval a 41. napon leomlott az utolsó válaszfal is, a tervezett nappali helyén akár helyet is lehet foglalni. Már ha bírja az ember a port és a téglákat 😉 A 43. napi mérlegelésem olvashattátok. Reményeim szerint ma nem lesz sem tégla a nappaliban, sem metlaki az étkezőben, mire hazamegyek. És, hogy a fiúk a távfelügyeletem mellett is dolgoznak 😛 Sparcobeagle majd figyel 😉