Helló Világ! Jó hírek, gyors haladás van. Metlaki nincs, betonréteg nincs, betonhalmunk a kert végében van -lehet, hogy ezért nem terveztünk arrafelé ablakot? – , áram sincs már a házban, csak egy kijelölt helyen. Homoktengerünk van, amin még a döngölés sem segített. A ház beszintezve, vagyis kiszintezve, kijelöltünk az egy métereket az összes falon. Aztán jött egy dolgos ember a nagyhangú “döngölőjével”, kicsit tömörítette a homokot, így a 10-12 cm helyett, most csak 6 cm felszedése, lapátolása, talicskázása, kihordása, homokozó részbe gyűjtése a hétvégi kardió program 😀 Ezután hívhatjuk a mestert, tényleg már csak hetek kérdése az egész 😉
Aztán a szépen felszántott kertünkben családi összefogással magocskák kerültek. Mindenféle: paprika, pár különböző paradicsom, hagymafélék…. még egy “magneveldét” is létrehoztunk, mire nem jó a régi üveges ablakkeret és pár ajtófélfa 😉 Szóval lett szépen beültetett kertünk ( még csak a negyede használható, tarackokkal harcolunk ) és üvegházunk is. A képen a Férj locsol, (van ásott kutunk, újabb jó pont a háznak ) itt három egymás mögötti sorban sorakoznak a vetemények. Kerítés tervben van, Sparcobeagle egyelőre jól nevelt, a kert szélén közlekedik, de komolyan 😀 Kivétel nélkül minden gyümölcsfánk virágzik, és végre rendezett formát öntött az előkertünk is. Aki olvasta a Dzsungelharcosok című bejegyzést, az tudja miről beszélek… Lettek szép díszfáim az új, borostyánmentes övezetben és egy sziklakertem is (innen is hála Beának a növényekért ). Tegnapi délutánom a kövek pontos odaillesztésével és a föld odatalicskázásával telt, nem könnyű ám ez negyvenegykét kilósan… Biztos több időbe telt, míg másnak, de sikerült. A családnak tetszik a végeredmény, remélem a többi növényem is szeretni fog majd a déli fal árnyékában. Mire végeztem még javában sütött a nap, így pléd és egyéb nagyvilági dolgok híján, csak úgy leheveredtünk segítőimmel ( Szaffi anyósomék spánielje, Sparcobeagle és én; a Férj igazoltan volt távol, éppen dolgozott ) a fűbe/gazba és élveztük a pihenést. Rendszeres lakónk a diófán egy rigó, aki sokat énekelget mikor ott vagyunk. Behunytam a szemem és csak hallgattuk őt. Észre sem vettük, hogy egy órát elméláztunk ott. Autó alig ment el az utcában, most először volt igazi boldogság ott lenni és nézni a Házat. Tudni, hogy a miénk. Elképzelni, hogy miként születik újjá. Élvezni a fák illatát és végre a nap erejét 🙂
Aztán estig felépült szintén ajtófélfákból a “homokozó” és ment is bele pár tíz kör talicskányi homok. A tegnapi erőgyűjtés után a hétvégén további 6 centi kiszedése vár ránk, mind a jelenlegi 115 négyzetméteren.
Boldog, bolondos, hullámzó gondolataimmal köszöntöm az Áprilist, egy újabb hónapját a visszaszámlálásunknak. A visszaszámlálóm szerint még 136 nap. Ám legyen 😉
